Sajnos a történet újra és újra megismétlődik: egy anyakutya kölykökkel, akik már születésük pillanatától szenvedésre vannak ítélve. Csatárban csapatunknak közbe kellett lépnie, hogy megmentsen egy anyukát hat kicsinyével együtt.

A beavatkozás nem volt veszélytelen. A mama kétségbeesetten és rettegve védte a kicsinyeit. Többször is támadott, hogy megóvja őket. Végül sikerült mindannyiukat biztonságba helyezni. Most 7 új élet van a gondozásunkban: egy anya és hat kölyök. Hét éhes száj, hét sors, amely az emberek jóindulatától és felelősségétől függ.

A kérdés, amit nem lehet elkerülni: vajon soha nem fogunk megváltozni?

Évek óta figyelmeztetünk a sterilizálás fontosságára, de újra és újra ugyanazok a kifogások hangzanak el:

• „A sterilizálás bűn.”

• „Legalább egyszer szülnie kell.”

• „Egyetlen kölyköt akarok tőle.”

És amikor elkerülhetetlenül 6–8 kicsi születik, a többi az utcára kerül, vagy a túlzsúfolt menhelyekre. Az eredmény? Egy ördögi kör, amelyben a kutyáknak nincs valódi esélyük egy normális életre.

Ez nem normális. Ez elfogadhatatlan.

Minden egyes elmaradt ivartalanítás, minden egyes elhagyás újabb életeket ítél halálra. Egy anyát és kölykeit nem „utolsó pillanatban” kellene megmenteni. Csak akkor kellett volna megszületniük, ha valódi, felelős jövő várt volna rájuk.

Eljött az idő, hogy a közösség megértse: az ivartalanítás nem választható opció, hanem az egyetlen humánus és felelős megoldás.