Emlékeztek még arra a kiskutyára, akit szeptember 19-én emeltünk ki egy csatornából? Ő az! Az a félénk, vad kis teremtés, aki akkor még rettegett mindentől, most lassan, lépésről lépésre kezd megnyílni. Amióta nálunk van, kollégáink nap mint nap foglalkoznak vele, türelmesen tanítják, hogy már nincs mitől félnie.

Az első napokban elbújt minden hang elől, de azóta egyre többet mutat meg igazi, kedves természetéből. Kezd bízni bennünk. Már nem menekül – inkább keresi a figyelmet, a simogatást, az emberi szeretetet, amit eddig sosem tapasztalt.

Egyelőre még menhelyünkön marad, amíg teljesen készen nem áll arra, hogy új családhoz kerüljön. De már most tudjuk: egy boldog, hűséges társ válik belőle. Néha tényleg elég egyetlen esély – és egy egész élet megváltozik.