Egy ország állapotát nemcsak az utak, az intézmények vagy a statisztikák mutatják, hanem az is, hogyan bánik a legvédtelenebbekkel. Romániában nap mint nap látható, hogy a hatóságok tétlensége és a lakosság felelőtlensége együtt tartják fenn azt a krízist, amelyet már rég meg lehetett volna előzni.

Minden nap egy újabb „kidobott” élet

Az elmúlt hetekben ismét olyan esetek történtek, amelyek tökéletesen illusztrálják a problémát: csippeletlen, ivartalanítatlan kutyák ellenőrizetlen szaporodása, majd egyszerű kidobása — mintha csak felesleges tárgyak lennének.

Egy esetben egy közepes testű anyakutyát találtunk az út szélén, négy, alig négyhetes kölykével. Egyikük sem rendelkezett mikrochippel. A kicsik alig tudtak járni, az anyát pedig egyértelműen nemrég kidobták.

Egy másik alkalommal egy vemhes, szintén csippeletlen nőstényt találtunk egy faluközpontban — őt is kidobták, mintha természetes lenne, hogy majd valaki más „megoldja” a helyzetet.

Betelt a pohár — a menhelyek is

A menhelyek a túlterheltség határán vannak, az önkéntesek ereje fogy, a költségek pedig folyamatosan nőnek. Az állatok szenvednek, a hely szűk, a frusztráció nő — és még sincs kilátás valós változásra.

Az évek óta ismétlődő kérdés:
Miért nincs következménye azoknak, akik utcára dobják az állatokat?
Miért nem vonják felelősségre azokat, akik megszegik a törvényt?

Hol vannak a hatóságok?

A törvény egyértelmű: a kutyákat mikrochippel kell ellátni, sterilizálni és gondozni. A gyakorlatban azonban a kontroll hiányzik, a szankciók szinte nem léteznek.

A probléma nem azért létezik, mert az emberek megfeledkeznének kötelességükről, hanem mert megtehetik következmények nélkül.

Az iresponsible gazdák mindig megtalálják a módját, hogy megszabaduljanak a nem kívánt kölyköktől.
És mindig akad egy menhely, egy önkéntes, aki felveszi a költséget a sterilizálásra, chipezésre, oltásokra és ellátásra.

A megelőzés működne — ha támogatnák

A sterilizálás és a chipezés a probléma gyökerét szüntetné meg, töredékébe kerülne annak, mint a folyamatos mentés, kezelés és menhelyi elhelyezés.

Állami támogatás minimális vagy nincs. Sok helyen a sterilizációs programok csak jelképesek vagy időszakosak, a rendszer inkább reagál, mint megelőz. Sok településen a hatóságok a kiirtást finanszírozzák könnyebben, mint a humánus megoldást.

Olyan ez, mintha valaki hagyná, hogy a háza újra és újra lángra kapjon, és csak a tűzoltásra költene, a megelőzésre nem.

Mit kérünk? Egyszerű: kötelezettség + ellenőrzés + következmény

Nem csodákat, nem gigantikus projekteket, nem óriási befektetéseket. Csak azt, hogy a törvényeket alkalmazzák:

• Csip nélküli kutya ne kerülhessen az utcára.

• A felelőtlen szaporítás ne maradjon következmények nélkül.

• A hatóságok ne csak papíron létezzenek.

• A sterilizáció legyen alapvető prioritás minden településen.

Ez a minimum. Nem extra. Kötelesség.

Mi tovább dolgozunk — de nem helyettesíthetjük a rendszert

Minden egyes elhagyott kutya, kölyök, vemhes anya bizonyítja, hogy a civil szervezetek, a menhelyek és az önkéntesek tartják össze azt, ami különben összeomlana.

Mi továbbra is segítünk: ellátunk, sterilizálunk, chipezünk, mentünk.
De ez önmagában nem oldja meg a problémát. A valódi változás az, ha a hatóságok is végzik a saját feladatukat.

Amíg ez nem történik meg, a kutyák továbbra is fizetik az emberi közöny árát.